4-5. Fejezet Előadás

I. A mérleg fogalma

Mérleg: olyan összevont, rögzített tagolásban készülő számviteli okmány, amely egy adott időpontra (fordulónapra) vonatkozólag tartalmazza a vállalkozás eszközeit és forrásait megfelelő pénznemben kifejezve.

Főbb jellemzői:

• Fordulónap: A statikus időpont, amelyre a mérleg készül (jellemzően dec. 31.).
• Összevont ábrázolás: A vagyonelemeket nem egyedileg, hanem csoportosítva (mérlegsorok, -csoportok, -főcsoportok) tünteti fel.
• Rögzített tagolás: A szerkezetét törvény írja elő.
• Pénznem: Az adatokat ezer forintban (eFt) kell megadni.
• Mérlegegyezőség elve: Az eszközök összértékének meg kell egyeznie a források összértékével. (Eszközök = Források)

II. A mérleg előírt tagolása

A mérleg főcsoportokra, azon belül mérlegcsoportokra, majd mérlegsorokra tagolódik.

III. Átsorolások a mérlegben

Amennyiben egy eszköz vagy forrás már nem felel meg az eredeti besorolási kritériumoknak, a mérleg fordulónapján át kell sorolni a megfelelő csoportba.

Jellemző átsorolások:

• A következő évben értékesíteni kívánt tartós részesedés átkerül a forgóeszközök közé az Értékpapírok közé.
• A tartósan adott kölcsönök következő évben esedékes törlesztőrészlete átkerül a Követelések közé.
• A hosszú lejáratú kötelezettségek egy éven belül esedékessé váló részét át kell sorolni a rövid lejáratú kötelezettségek közé.

IV. Az értékelési szabályok alkalmazása a mérleg összeállításakor

Az egyes vagyonrészek mérlegben feltüntetett értékét mérlegértéknek nevezzük. Ennek megállapításakor figyelembe kell venni az alábbiakat:

• Az immateriális javakat és tárgyi eszközöket nettó értéken (bekerülési érték - halmozott értékcsökkenés) kell szerepeltetni.
• A befektetett pénzügyi eszközöket könyv szerinti értéken (bekerülési érték - halmozott értékvesztés) kell kimutatni.
• A készletek mérlegértékét a választott eljárás (átlagár vagy FIFO) alapján, az értékvesztéssel csökkentve kell meghatározni.
• A követelések és értékpapírok esetében szintén figyelembe kell venni az elszámolt értékvesztést.

V. Leltár és leltározás

• Leltározás: Az a tevékenység, amely során a vállalat eszközeit és forrásait ténylegesen, a valóságnak megfelelően számba veszik (pl. méréssel, számolással).
• Leltár: A leltározás eredményeként előállított számviteli dokumentum. Részletes kimutatás, amely a mérleg adatainak valódiságát támasztja alá.

Leltárkülönbözet

A leltározással megállapított valós mennyiség és a nyilvántartásban szereplő mennyiség közti eltérés.

• Leltárhiány: A valóságban kevesebb van, mint a könyvekben. Lehet szokásos mértékű (pl. párolgás miatti veszteség), vagy azt meghaladó, melynél személyi felelősség is felmerülhet.
• Leltártöbblet: A valóságban több van, mint a könyvekben. Ha nem adminisztrációs hiba, a fellelt eszközt a vállalkozásnak nyilvántartásba kell vennie.